oklevél

Hungarian

Etymology

ok +‎ levél

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈoklɛveːl]
• Hyphenation: ok‧le‧vél

Noun

oklevél (plural oklevelek)

1. (education) diploma, certificate

   Synonyms: diploma, bizonyítvány, tanúsítvány

2. deed, charter (a document issued by some authority)

   Synonyms: okirat, okmány

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	oklevél	oklevelek
accusative	oklevelet	okleveleket
dative	oklevélnek	okleveleknek
instrumental	oklevéllel	oklevelekkel
causal-final	oklevélért	oklevelekért
translative	oklevéllé	oklevelekké
terminative	oklevélig	oklevelekig
essive-formal	oklevélként	oklevelekként
essive-modal	—	—
inessive	oklevélben	oklevelekben
superessive	oklevélen	okleveleken
adessive	oklevélnél	okleveleknél
illative	oklevélbe	oklevelekbe
sublative	oklevélre	oklevelekre
allative	oklevélhez	oklevelekhez
elative	oklevélből	oklevelekből
delative	oklevélről	oklevelekről
ablative	oklevéltől	oklevelektől
non-attributive possessive – singular	oklevélé	okleveleké
non-attributive possessive – plural	oklevéléi	oklevelekéi

Possessive forms of oklevél

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	oklevelem	okleveleim
2nd person sing.	okleveled	okleveleid
3rd person sing.	oklevele	oklevelei
1st person plural	oklevelünk	okleveleink
2nd person plural	okleveletek	okleveleitek
3rd person plural	oklevelük	okleveleik