nyelvtörő

Hungarian

Etymology

nyelv +‎ törő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛlftørøː]
• Hyphenation: nyelv‧tö‧rő
• Rhymes: -røː

Noun

nyelvtörő (plural nyelvtörők)

1. tongue-twister

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvtörő	nyelvtörők
accusative	nyelvtörőt	nyelvtörőket
dative	nyelvtörőnek	nyelvtörőknek
instrumental	nyelvtörővel	nyelvtörőkkel
causal-final	nyelvtörőért	nyelvtörőkért
translative	nyelvtörővé	nyelvtörőkké
terminative	nyelvtörőig	nyelvtörőkig
essive-formal	nyelvtörőként	nyelvtörőkként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvtörőben	nyelvtörőkben
superessive	nyelvtörőn	nyelvtörőkön
adessive	nyelvtörőnél	nyelvtörőknél
illative	nyelvtörőbe	nyelvtörőkbe
sublative	nyelvtörőre	nyelvtörőkre
allative	nyelvtörőhöz	nyelvtörőkhöz
elative	nyelvtörőből	nyelvtörőkből
delative	nyelvtörőről	nyelvtörőkről
ablative	nyelvtörőtől	nyelvtörőktől
non-attributive possessive - singular	nyelvtörőé	nyelvtörőké
non-attributive possessive - plural	nyelvtörőéi	nyelvtörőkéi

Possessive forms of nyelvtörő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvtörőm	nyelvtörőim
2nd person sing.	nyelvtörőd	nyelvtörőid
3rd person sing.	nyelvtörője	nyelvtörői
1st person plural	nyelvtörőnk	nyelvtörőink
2nd person plural	nyelvtörőtök	nyelvtörőitek
3rd person plural	nyelvtörőjük	nyelvtörőik

Further reading

• nyelvtörő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN