munkahely
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]munka (“work”) + hely (“place”)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]munkahely (plural munkahelyek)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | munkahely | munkahelyek |
accusative | munkahelyet | munkahelyeket |
dative | munkahelynek | munkahelyeknek |
instrumental | munkahellyel | munkahelyekkel |
causal-final | munkahelyért | munkahelyekért |
translative | munkahellyé | munkahelyekké |
terminative | munkahelyig | munkahelyekig |
essive-formal | munkahelyként | munkahelyekként |
essive-modal | — | — |
inessive | munkahelyben | munkahelyekben |
superessive | munkahelyen | munkahelyeken |
adessive | munkahelynél | munkahelyeknél |
illative | munkahelybe | munkahelyekbe |
sublative | munkahelyre | munkahelyekre |
allative | munkahelyhez | munkahelyekhez |
elative | munkahelyből | munkahelyekből |
delative | munkahelyről | munkahelyekről |
ablative | munkahelytől | munkahelyektől |
non-attributive possessive - singular |
munkahelyé | munkahelyeké |
non-attributive possessive - plural |
munkahelyéi | munkahelyekéi |
Possessive forms of munkahely | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | munkahelyem | munkahelyeim |
2nd person sing. | munkahelyed | munkahelyeid |
3rd person sing. | munkahelye | munkahelyei |
1st person plural | munkahelyünk | munkahelyeink |
2nd person plural | munkahelyetek | munkahelyeitek |
3rd person plural | munkahelyük | munkahelyeik |
Derived terms
[edit]See also
[edit]Further reading
[edit]- munkahely in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN