Jump to content

munkahely

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

munka (work) +‎ hely (place)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmuŋkɒɦɛj]
  • Hyphenation: mun‧ka‧hely
  • Rhymes: -ɛj

Noun

[edit]

munkahely (plural munkahelyek)

  1. workplace, work (the place where one is employed)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative munkahely munkahelyek
accusative munkahelyet munkahelyeket
dative munkahelynek munkahelyeknek
instrumental munkahellyel munkahelyekkel
causal-final munkahelyért munkahelyekért
translative munkahellyé munkahelyekké
terminative munkahelyig munkahelyekig
essive-formal munkahelyként munkahelyekként
essive-modal
inessive munkahelyben munkahelyekben
superessive munkahelyen munkahelyeken
adessive munkahelynél munkahelyeknél
illative munkahelybe munkahelyekbe
sublative munkahelyre munkahelyekre
allative munkahelyhez munkahelyekhez
elative munkahelyből munkahelyekből
delative munkahelyről munkahelyekről
ablative munkahelytől munkahelyektől
non-attributive
possessive - singular
munkahelyé munkahelyeké
non-attributive
possessive - plural
munkahelyéi munkahelyekéi
Possessive forms of munkahely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. munkahelyem munkahelyeim
2nd person sing. munkahelyed munkahelyeid
3rd person sing. munkahelye munkahelyei
1st person plural munkahelyünk munkahelyeink
2nd person plural munkahelyetek munkahelyeitek
3rd person plural munkahelyük munkahelyeik

Derived terms

[edit]

See also

[edit]

Further reading

[edit]