minősíthetetlen

Hungarian

Etymology

From minősít (“to qualify”) +‎ -hetetlen (“un- ... -able”, adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈminøːʃiːthɛtɛtlɛn]
• Hyphenation: mi‧nő‧sít‧he‧tet‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

minősíthetetlen (comparative minősíthetetlenebb, superlative legminősíthetetlenebb)

1. unspeakable, abominable, appalling, unqualifiable, beyond words (of a behavior or statement: that cannot even be qualified; very rude, mean, bad)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	minősíthetetlen	minősíthetetlenek
accusative	minősíthetetlent	minősíthetetleneket
dative	minősíthetetlennek	minősíthetetleneknek
instrumental	minősíthetetlennel	minősíthetetlenekkel
causal-final	minősíthetetlenért	minősíthetetlenekért
translative	minősíthetetlenné	minősíthetetlenekké
terminative	minősíthetetlenig	minősíthetetlenekig
essive-formal	minősíthetetlenként	minősíthetetlenekként
essive-modal	minősíthetetlenül	—
inessive	minősíthetetlenben	minősíthetetlenekben
superessive	minősíthetetlenen	minősíthetetleneken
adessive	minősíthetetlennél	minősíthetetleneknél
illative	minősíthetetlenbe	minősíthetetlenekbe
sublative	minősíthetetlenre	minősíthetetlenekre
allative	minősíthetetlenhez	minősíthetetlenekhez
elative	minősíthetetlenből	minősíthetetlenekből
delative	minősíthetetlenről	minősíthetetlenekről
ablative	minősíthetetlentől	minősíthetetlenektől
non-attributive possessive - singular	minősíthetetlené	minősíthetetleneké
non-attributive possessive - plural	minősíthetetlenéi	minősíthetetlenekéi

Further reading

• minősíthetetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN