menekült

Hungarian

Etymology

menekül (“to flee, escape”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛnɛkylt]
• Hyphenation: me‧ne‧kült
• Rhymes: -ylt

Verb

menekült

1. third-person singular indicative past indefinite of menekül

Participle

menekült

1. past participle of menekül

Noun

menekült (plural menekültek)

1. refugee (person seeking political asylum)

   Coordinate terms: menekülő, menedékes, menedékkérő, oltalmazott

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	menekült	menekültek
accusative	menekültet	menekülteket
dative	menekültnek	menekülteknek
instrumental	menekülttel	menekültekkel
causal-final	menekültért	menekültekért
translative	menekültté	menekültekké
terminative	menekültig	menekültekig
essive-formal	menekültként	menekültekként
essive-modal	—	—
inessive	menekültben	menekültekben
superessive	menekültön	menekülteken
adessive	menekültnél	menekülteknél
illative	menekültbe	menekültekbe
sublative	menekültre	menekültekre
allative	menekülthöz	menekültekhez
elative	menekültből	menekültekből
delative	menekültről	menekültekről
ablative	menekülttől	menekültektől
non-attributive possessive - singular	menekülté	menekülteké
non-attributive possessive - plural	menekültéi	menekültekéi

Possessive forms of menekült
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	menekültem	menekültjeim
2nd person sing.	menekülted	menekültjeid
3rd person sing.	menekültje	menekültjei
1st person plural	menekültünk	menekültjeink
2nd person plural	menekültetek	menekültjeitek
3rd person plural	menekültjük	menekültjeik

Further reading

• menekült in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN