mellékelt

Hungarian

Etymology

mellékel +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛlːeːkɛlt]
• Hyphenation: mel‧lé‧kelt
• Rhymes: -ɛlt

Verb

mellékelt

1. third-person singular indicative past indefinite of mellékel

Participle

mellékelt

1. past participle of mellékel: attached

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	mellékelt	mellékeltek
accusative	mellékeltet	mellékelteket
dative	mellékeltnek	mellékelteknek
instrumental	mellékelttel	mellékeltekkel
causal-final	mellékeltért	mellékeltekért
translative	mellékeltté	mellékeltekké
terminative	mellékeltig	mellékeltekig
essive-formal	mellékeltként	mellékeltekként
essive-modal	—	—
inessive	mellékeltben	mellékeltekben
superessive	mellékelten	mellékelteken
adessive	mellékeltnél	mellékelteknél
illative	mellékeltbe	mellékeltekbe
sublative	mellékeltre	mellékeltekre
allative	mellékelthez	mellékeltekhez
elative	mellékeltből	mellékeltekből
delative	mellékeltről	mellékeltekről
ablative	mellékelttől	mellékeltektől
non-attributive possessive - singular	mellékelté	mellékelteké
non-attributive possessive - plural	mellékeltéi	mellékeltekéi