Jump to content

mellékelt

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

mellékel +‎ -t

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛlːeːkɛlt]
  • Hyphenation: mel‧lé‧kelt
  • Rhymes: -ɛlt

Verb

[edit]

mellékelt

  1. third-person singular indicative past indefinite of mellékel

Participle

[edit]

mellékelt

  1. past participle of mellékel: attached

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mellékelt mellékeltek
accusative mellékeltet mellékelteket
dative mellékeltnek mellékelteknek
instrumental mellékelttel mellékeltekkel
causal-final mellékeltért mellékeltekért
translative mellékeltté mellékeltekké
terminative mellékeltig mellékeltekig
essive-formal mellékeltként mellékeltekként
essive-modal
inessive mellékeltben mellékeltekben
superessive mellékelten mellékelteken
adessive mellékeltnél mellékelteknél
illative mellékeltbe mellékeltekbe
sublative mellékeltre mellékeltekre
allative mellékelthez mellékeltekhez
elative mellékeltből mellékeltekből
delative mellékeltről mellékeltekről
ablative mellékelttől mellékeltektől
non-attributive
possessive – singular
mellékelté mellékelteké
non-attributive
possessive – plural
mellékeltéi mellékeltekéi