Jump to content

megjelenés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

megjelenik +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛɡjɛlɛneːʃ]
  • Hyphenation: meg‧je‧le‧nés

Noun

[edit]

megjelenés (plural megjelenések)

  1. appearance

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megjelenés megjelenések
accusative megjelenést megjelenéseket
dative megjelenésnek megjelenéseknek
instrumental megjelenéssel megjelenésekkel
causal-final megjelenésért megjelenésekért
translative megjelenéssé megjelenésekké
terminative megjelenésig megjelenésekig
essive-formal megjelenésként megjelenésekként
essive-modal
inessive megjelenésben megjelenésekben
superessive megjelenésen megjelenéseken
adessive megjelenésnél megjelenéseknél
illative megjelenésbe megjelenésekbe
sublative megjelenésre megjelenésekre
allative megjelenéshez megjelenésekhez
elative megjelenésből megjelenésekből
delative megjelenésről megjelenésekről
ablative megjelenéstől megjelenésektől
non-attributive
possessive - singular
megjelenésé megjelenéseké
non-attributive
possessive - plural
megjelenéséi megjelenésekéi
Possessive forms of megjelenés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megjelenésem megjelenéseim
2nd person sing. megjelenésed megjelenéseid
3rd person sing. megjelenése megjelenései
1st person plural megjelenésünk megjelenéseink
2nd person plural megjelenésetek megjelenéseitek
3rd person plural megjelenésük megjelenéseik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]