magántulajdon

Hungarian

Etymology

magán- (“private”) +‎ tulajdon (“property”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒɡaːntulɒjdon]
• Hyphenation: ma‧gán‧tu‧laj‧don

Noun

magántulajdon (usually uncountable, plural magántulajdonok)

1. private property (belongings owned by individuals)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	magántulajdon	magántulajdonok
accusative	magántulajdont	magántulajdonokat
dative	magántulajdonnak	magántulajdonoknak
instrumental	magántulajdonnal	magántulajdonokkal
causal-final	magántulajdonért	magántulajdonokért
translative	magántulajdonná	magántulajdonokká
terminative	magántulajdonig	magántulajdonokig
essive-formal	magántulajdonként	magántulajdonokként
essive-modal	—	—
inessive	magántulajdonban	magántulajdonokban
superessive	magántulajdonon	magántulajdonokon
adessive	magántulajdonnál	magántulajdonoknál
illative	magántulajdonba	magántulajdonokba
sublative	magántulajdonra	magántulajdonokra
allative	magántulajdonhoz	magántulajdonokhoz
elative	magántulajdonból	magántulajdonokból
delative	magántulajdonról	magántulajdonokról
ablative	magántulajdontól	magántulajdonoktól
non-attributive possessive - singular	magántulajdoné	magántulajdonoké
non-attributive possessive - plural	magántulajdonéi	magántulajdonokéi

Possessive forms of magántulajdon
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	magántulajdonom	magántulajdonaim
2nd person sing.	magántulajdonod	magántulajdonaid
3rd person sing.	magántulajdona	magántulajdonai
1st person plural	magántulajdonunk	magántulajdonaink
2nd person plural	magántulajdonotok	magántulajdonaitok
3rd person plural	magántulajdonuk	magántulajdonaik

Further reading

• magántulajdon in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN