Jump to content

mártír

From Wiktionary, the free dictionary
See also: martir, mártir, and màrtir

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin martyr, from Ancient Greek μάρτυρ (mártur, martyr), later form of μάρτυς (mártus, witness).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmaːrtiːr]
  • Hyphenation: már‧tír
  • Rhymes: -iːr

Noun

[edit]

mártír (plural mártírok)

  1. martyr
    Synonyms: (obsolete) mártírom, vértanú

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mártír mártírok
accusative mártírt mártírokat
dative mártírnak mártíroknak
instrumental mártírral mártírokkal
causal-final mártírért mártírokért
translative mártírrá mártírokká
terminative mártírig mártírokig
essive-formal mártírként mártírokként
essive-modal
inessive mártírban mártírokban
superessive mártíron mártírokon
adessive mártírnál mártíroknál
illative mártírba mártírokba
sublative mártírra mártírokra
allative mártírhoz mártírokhoz
elative mártírból mártírokból
delative mártírról mártírokról
ablative mártírtól mártíroktól
non-attributive
possessive - singular
mártíré mártíroké
non-attributive
possessive - plural
mártíréi mártírokéi
Possessive forms of mártír
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mártírom mártírjaim
2nd person sing. mártírod mártírjaid
3rd person sing. mártírja mártírjai
1st person plural mártírunk mártírjaink
2nd person plural mártírotok mártírjaitok
3rd person plural mártírjuk mártírjaik

Derived terms

[edit]
Compound words
[edit]

Further reading

[edit]
  • mártír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN