krakéler

Hungarian

Borrowed from German Krakeeler, from krakeelen (“to bawl, shout”).^[1]

krakéler (plural krakélerek)

(archaic, derogatory) an arrogant and quarrelsome person
- 2022, Péter Gárdos, chapter 3, in Semmelweis Ignác rövid boldogsága, Budapest: Open Books, →ISBN, page 47:
  Stolzot az első korty pálinka mindig krakélerré változtatta. Akkor éppen egy félszemű ökörhajtóval vitatkozott össze, szó szót követett, a részeg legény gatyájának mélyéből egyszer csak elővillant a bugylibicska.
  (please add an English translation of this quotation)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	krakéler	krakélerek
accusative	krakélert	krakélereket
dative	krakélernek	krakélereknek
instrumental	krakélerrel	krakélerekkel
causal-final	krakélerért	krakélerekért
translative	krakélerré	krakélerekké
terminative	krakélerig	krakélerekig
essive-formal	krakélerként	krakélerekként
essive-modal	—	—
inessive	krakélerben	krakélerekben
superessive	krakéleren	krakélereken
adessive	krakélernél	krakélereknél
illative	krakélerbe	krakélerekbe
sublative	krakélerre	krakélerekre
allative	krakélerhez	krakélerekhez
elative	krakélerből	krakélerekből
delative	krakélerről	krakélerekről
ablative	krakélertől	krakélerektől
non-attributive possessive – singular	krakéleré	krakélereké
non-attributive possessive – plural	krakéleréi	krakélerekéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN