kombináció

Hungarian

From scientific Latin combinatio.^[1] With -áció ending.

kombináció (plural kombinációk)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kombináció	kombinációk
accusative	kombinációt	kombinációkat
dative	kombinációnak	kombinációknak
instrumental	kombinációval	kombinációkkal
causal-final	kombinációért	kombinációkért
translative	kombinációvá	kombinációkká
terminative	kombinációig	kombinációkig
essive-formal	kombinációként	kombinációkként
essive-modal	—	—
inessive	kombinációban	kombinációkban
superessive	kombináción	kombinációkon
adessive	kombinációnál	kombinációknál
illative	kombinációba	kombinációkba
sublative	kombinációra	kombinációkra
allative	kombinációhoz	kombinációkhoz
elative	kombinációból	kombinációkból
delative	kombinációról	kombinációkról
ablative	kombinációtól	kombinációktól
non-attributive possessive - singular	kombinációé	kombinációké
non-attributive possessive - plural	kombinációéi	kombinációkéi

Possessive forms of kombináció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kombinációm	kombinációim
2nd person sing.	kombinációd	kombinációid
3rd person sing.	kombinációja	kombinációi
1st person plural	kombinációnk	kombinációink
2nd person plural	kombinációtok	kombinációitok
3rd person plural	kombinációjuk	kombinációik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN