kollaboráns

Hungarian

From English collaborator and French collaborateur, from Latin collaborare (“to work together with others”).^[1] With -áns ending.

kollaboráns (plural kollaboránsok)

(politics, derogatory) collaborator (a person who cooperates traitorously with an enemy)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kollaboráns	kollaboránsok
accusative	kollaboránst	kollaboránsokat
dative	kollaboránsnak	kollaboránsoknak
instrumental	kollaboránssal	kollaboránsokkal
causal-final	kollaboránsért	kollaboránsokért
translative	kollaboránssá	kollaboránsokká
terminative	kollaboránsig	kollaboránsokig
essive-formal	kollaboránsként	kollaboránsokként
essive-modal	—	—
inessive	kollaboránsban	kollaboránsokban
superessive	kollaboránson	kollaboránsokon
adessive	kollaboránsnál	kollaboránsoknál
illative	kollaboránsba	kollaboránsokba
sublative	kollaboránsra	kollaboránsokra
allative	kollaboránshoz	kollaboránsokhoz
elative	kollaboránsból	kollaboránsokból
delative	kollaboránsról	kollaboránsokról
ablative	kollaboránstól	kollaboránsoktól
non-attributive possessive - singular	kollaboránsé	kollaboránsoké
non-attributive possessive - plural	kollaboránséi	kollaboránsokéi

Possessive forms of kollaboráns
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kollaboránsom	kollaboránsaim
2nd person sing.	kollaboránsod	kollaboránsaid
3rd person sing.	kollaboránsa	kollaboránsai
1st person plural	kollaboránsunk	kollaboránsaink
2nd person plural	kollaboránsotok	kollaboránsaitok
3rd person plural	kollaboránsuk	kollaboránsaik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN