kimenet

Hungarian

Etymology

From the verb kimegy (“to go out”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkimɛnɛt]
• Hyphenation: ki‧me‧net

Noun

kimenet (plural kimenetek)

1. (rare, archaic) exit

   Synonym: kijárat

2. (computing) output

   bemenet/kimenet ― input/output

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kimenet	kimenetek
accusative	kimenetet	kimeneteket
dative	kimenetnek	kimeneteknek
instrumental	kimenettel	kimenetekkel
causal-final	kimenetért	kimenetekért
translative	kimenetté	kimenetekké
terminative	kimenetig	kimenetekig
essive-formal	kimenetként	kimenetekként
essive-modal	—	—
inessive	kimenetben	kimenetekben
superessive	kimeneten	kimeneteken
adessive	kimenetnél	kimeneteknél
illative	kimenetbe	kimenetekbe
sublative	kimenetre	kimenetekre
allative	kimenethez	kimenetekhez
elative	kimenetből	kimenetekből
delative	kimenetről	kimenetekről
ablative	kimenettől	kimenetektől
non-attributive possessive - singular	kimeneté	kimeneteké
non-attributive possessive - plural	kimenetéi	kimenetekéi

Possessive forms of kimenet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kimenetem	kimeneteim
2nd person sing.	kimeneted	kimeneteid
3rd person sing.	kimenete	kimenetei
1st person plural	kimenetünk	kimeneteink
2nd person plural	kimenetetek	kimeneteitek
3rd person plural	kimenetük	kimeneteik

Derived terms

• kimenetel
• kimeneti

 

Compound words

• kimenetoldal
• kimenetsor

 

Adverb

kimenet (not comparable)

1. on the way out, going out (as one goes out the door, etc.)

Further reading

• kimenet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN