kijelentés
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]kijelentés (countable and uncountable, plural kijelentések)
- verbal noun of kijelent
- declaration, statement, utterance
- Synonyms: állítás, nyilatkozat
- (logic) proposition, statement
Declension
[edit]singular | plural | |
---|---|---|
nominative | kijelentés | kijelentések |
accusative | kijelentést | kijelentéseket |
dative | kijelentésnek | kijelentéseknek |
instrumental | kijelentéssel | kijelentésekkel |
causal-final | kijelentésért | kijelentésekért |
translative | kijelentéssé | kijelentésekké |
terminative | kijelentésig | kijelentésekig |
essive-formal | kijelentésként | kijelentésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kijelentésben | kijelentésekben |
superessive | kijelentésen | kijelentéseken |
adessive | kijelentésnél | kijelentéseknél |
illative | kijelentésbe | kijelentésekbe |
sublative | kijelentésre | kijelentésekre |
allative | kijelentéshez | kijelentésekhez |
elative | kijelentésből | kijelentésekből |
delative | kijelentésről | kijelentésekről |
ablative | kijelentéstől | kijelentésektől |
non-attributive possessive – singular |
kijelentésé | kijelentéseké |
non-attributive possessive – plural |
kijelentéséi | kijelentésekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | kijelentésem | kijelentéseim |
2nd person sing. | kijelentésed | kijelentéseid |
3rd person sing. | kijelentése | kijelentései |
1st person plural | kijelentésünk | kijelentéseink |
2nd person plural | kijelentésetek | kijelentéseitek |
3rd person plural | kijelentésük | kijelentéseik |
Derived terms
[edit](Compound words):
Further reading
[edit]- kijelentés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN