kijelent

Hungarian

Etymology

ki- +‎ jelent

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkijɛlɛnt]
• Hyphenation: ki‧je‧lent
• Rhymes: -ɛnt

Verb

kijelent

1. (transitive) to state, to declare

Conjugation

Conjugation of kijelent

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	kijelentek	kijelentesz	kijelent	kijelentünk	kijelentetek	kijelentenek
			def.	kijelentem	kijelented	kijelenti	kijelentjük	kijelentitek	kijelentik
			2nd obj	kijelentelek
		past	indef.	kijelentettem	kijelentettél	kijelentett	kijelentettünk	kijelentettetek	kijelentettek
			def.	kijelentettem	kijelentetted	kijelentette	kijelentettük	kijelentettétek	kijelentették
			2nd obj	kijelentettelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ki fog jelenteni.
archaic preterite		indef.	kijelenték	kijelentél	kijelente	kijelenténk	kijelentétek	kijelentének
		def.	kijelentém	kijelentéd	kijelenté	kijelenténk	kijelentétek	kijelenték
		2nd obj	kijelentélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kijelent vala, kijelentett vala/volt.
archaic future	indef.	kijelentendek	kijelentendesz	kijelentend	kijelentendünk	kijelentendetek	kijelentendenek
	def.	kijelentendem	kijelentended	kijelentendi	kijelentendjük	kijelentenditek	kijelentendik
	2nd obj	kijelentendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	kijelentenék	kijelentenél	kijelentene	kijelentenénk	kijelentenétek	kijelentenének
		def.	kijelenteném	kijelentenéd	kijelentené	kijelentenénk (or kijelentenők)	kijelentenétek	kijelentenék
		2nd obj	kijelentenélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kijelentett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	kijelentsek	kijelents or kijelentsél	kijelentsen	kijelentsünk	kijelentsetek	kijelentsenek
			def.	kijelentsem	kijelentsd or kijelentsed	kijelentse	kijelentsük	kijelentsétek	kijelentsék
			2nd obj	kijelentselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kijelentett légyen
infinitive	kijelenteni		kijelentenem	kijelentened	kijelentenie	kijelentenünk	kijelentenetek	kijelenteniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	kijelentés		kijelentő	kijelentett	kijelentendő	kijelentve (kijelentvén)		kijelentet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem jelent ki or ki is jelent.

Potential conjugation of kijelent

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	kijelenthetek	kijelenthetsz	kijelenthet	kijelenthetünk	kijelenthettek	kijelenthetnek
			def.	kijelenthetem	kijelentheted	kijelentheti	kijelenthetjük	kijelenthetitek	kijelenthetik
			2nd obj	kijelenthetlek
		past	indef.	kijelenthettem	kijelenthettél	kijelenthetett	kijelenthettünk	kijelenthettetek	kijelenthettek
			def.	kijelenthettem	kijelenthetted	kijelenthette	kijelenthettük	kijelenthettétek	kijelenthették
			2nd obj	kijelenthettelek
archaic preterite		indef.	kijelentheték	kijelenthetél	kijelenthete	kijelentheténk	kijelenthetétek	kijelenthetének
		def.	kijelenthetém	kijelenthetéd	kijelentheté	kijelentheténk	kijelenthetétek	kijelentheték
		2nd obj	kijelenthetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kijelenthet vala, kijelenthetett vala/volt.
archaic future	indef.	kijelenthetendek or kijelentandhatok	kijelenthetendesz or kijelentandhatsz	kijelenthetend or kijelentandhat	kijelenthetendünk or kijelentandhatunk	kijelenthetendetek or kijelentandhattok	kijelenthetendenek or kijelentandhatnak
	def.	kijelenthetendem or kijelentandhatom	kijelenthetended or kijelentandhatod	kijelenthetendi or kijelentandhatja	kijelenthetendjük or kijelentandhatjuk	kijelenthetenditek or kijelentandhatjátok	kijelenthetendik or kijelentandhatják
	2nd obj	kijelenthetendelek or kijelentandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	kijelenthetnék	kijelenthetnél	kijelenthetne	kijelenthetnénk	kijelenthetnétek	kijelenthetnének
		def.	kijelenthetném	kijelenthetnéd	kijelenthetné	kijelenthetnénk (or kijelenthetnők)	kijelenthetnétek	kijelenthetnék
		2nd obj	kijelenthetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kijelenthetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	kijelenthessek	kijelenthess or kijelenthessél	kijelenthessen	kijelenthessünk	kijelenthessetek	kijelenthessenek
			def.	kijelenthessem	kijelenthesd or kijelenthessed	kijelenthesse	kijelenthessük	kijelenthessétek	kijelenthessék
			2nd obj	kijelenthesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kijelenthetett légyen
infinitive	(kijelenthetni)		(kijelenthetnem)	(kijelenthetned)	(kijelenthetnie)	(kijelenthetnünk)	(kijelenthetnetek)	(kijelenthetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	kijelenthető			kijelenthetetlen		(kijelenthetve / kijelenthetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem jelenthet ki or ki is jelenthet.

Derived terms

• kijelentés
• kijelentő

Expressions

• kijelentő mód

Further reading

• kijelent in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.