Jump to content

kiütés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kiüt (to break out) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkijyteːʃ]
  • Hyphenation: ki‧ütés

Noun

[edit]

kiütés (plural kiütések)

  1. (medicine) rash (an area of reddened, irritated, and inflamed skin)
  2. (boxing) knockout, KO (blow, punch)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kiütés kiütések
accusative kiütést kiütéseket
dative kiütésnek kiütéseknek
instrumental kiütéssel kiütésekkel
causal-final kiütésért kiütésekért
translative kiütéssé kiütésekké
terminative kiütésig kiütésekig
essive-formal kiütésként kiütésekként
essive-modal
inessive kiütésben kiütésekben
superessive kiütésen kiütéseken
adessive kiütésnél kiütéseknél
illative kiütésbe kiütésekbe
sublative kiütésre kiütésekre
allative kiütéshez kiütésekhez
elative kiütésből kiütésekből
delative kiütésről kiütésekről
ablative kiütéstől kiütésektől
non-attributive
possessive - singular
kiütésé kiütéseké
non-attributive
possessive - plural
kiütéséi kiütésekéi
Possessive forms of kiütés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kiütésem kiütéseim
2nd person sing. kiütésed kiütéseid
3rd person sing. kiütése kiütései
1st person plural kiütésünk kiütéseink
2nd person plural kiütésetek kiütéseitek
3rd person plural kiütésük kiütéseik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • kiütés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN