kerevet

Hungarian

Etymology

From Ottoman Turkish كروت (kerevet), from Greek κρεβάτι (kreváti), from Ancient Greek κράββατος (krábbatos).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛrɛvɛt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ke‧re‧vet

Noun

kerevet (plural kerevetek)

1. ottoman (sofa)

   Synonym: ottomán

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	kerevet	kerevetek
accusative	kerevetet	kereveteket
dative	kerevetnek	kereveteknek
instrumental	kerevettel	kerevetekkel
causal-final	kerevetért	kerevetekért
translative	kerevetté	kerevetekké
terminative	kerevetig	kerevetekig
essive-formal	kerevetként	kerevetekként
essive-modal	—	—
inessive	kerevetben	kerevetekben
superessive	kereveten	kereveteken
adessive	kerevetnél	kereveteknél
illative	kerevetbe	kerevetekbe
sublative	kerevetre	kerevetekre
allative	kerevethez	kerevetekhez
elative	kerevetből	kerevetekből
delative	kerevetről	kerevetekről
ablative	kerevettől	kerevetektől
non-attributive possessive – singular	kereveté	kereveteké
non-attributive possessive – plural	kerevetéi	kerevetekéi

Possessive forms of kerevet

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kerevetem	kereveteim
2nd person sing.	kereveted	kereveteid
3rd person sing.	kerevete	kerevetei
1st person plural	kerevetünk	kereveteink
2nd person plural	kerevetetek	kereveteitek
3rd person plural	kerevetük	kereveteik

Further reading

• kerevet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Turkish

Etymology

From Ottoman Turkish كروت (kerevet), from Greek κρεβάτι (kreváti), from Ancient Greek κράββατος (krábbatos).

Noun

kerevet (definite accusative kereveti, plural kerevetler)

1. plank bed
2. wooden bedstead