kelletlen

Hungarian

Etymology

kell +‎ -etlen

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛlːɛtlɛn]
• Hyphenation: kel‧let‧len

Adjective

kelletlen (comparative kelletlenebb, superlative legkelletlenebb)

1. reluctant, unwilling

   Antonym: készséges

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kelletlen	kelletlenek
accusative	kelletlent	kelletleneket
dative	kelletlennek	kelletleneknek
instrumental	kelletlennel	kelletlenekkel
causal-final	kelletlenért	kelletlenekért
translative	kelletlenné	kelletlenekké
terminative	kelletlenig	kelletlenekig
essive-formal	kelletlenként	kelletlenekként
essive-modal	kelletlenül	—
inessive	kelletlenben	kelletlenekben
superessive	kelletlenen	kelletleneken
adessive	kelletlennél	kelletleneknél
illative	kelletlenbe	kelletlenekbe
sublative	kelletlenre	kelletlenekre
allative	kelletlenhez	kelletlenekhez
elative	kelletlenből	kelletlenekből
delative	kelletlenről	kelletlenekről
ablative	kelletlentől	kelletlenektől
non-attributive possessive - singular	kelletlené	kelletleneké
non-attributive possessive - plural	kelletlenéi	kelletlenekéi

Derived terms

• kelletlenkedik
• kelletlenség
• kelletlenül

 

Compound words

• kénytelen-kelletlen

 

Further reading

• kelletlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN