kelletlenkedik

Hungarian

Etymology

kelletlen (“reluctant, unwilling”) +‎ -kedik (frequentative-reflexive verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛlːɛtlɛŋkɛdik]
• Hyphenation: kel‧let‧len‧ke‧dik
• Rhymes: -ɛdik

Verb

kelletlenkedik

1. (intransitive) to be reluctant, to have an (unpleasant) attitude

Conjugation

Conjugation of kelletlenkedik

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	kelletlenkedem or kelletlenkedek	kelletlenkedsz	kelletlenkedik	kelletlenkedünk	kelletlenkedtek	kelletlenkednek
			def.	intransitive verb, definite forms are not used
			2nd obj
		past	indef.	kelletlenkedtem	kelletlenkedtél	kelletlenkedett	kelletlenkedtünk	kelletlenkedtetek	kelletlenkedtek
			def.	―
			2nd obj
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. kelletlenkedni fog.
archaic preterite		indef.	kelletlenkedék or kelletlenkedém	kelletlenkedél	kelletlenkede or kelletlenkedék	kelletlenkedénk	kelletlenkedétek	kelletlenkedének
		def.	―
		2nd obj
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kelletlenkedik vala, kelletlenkedett vala/volt.
archaic future	indef.	kelletlenkedendek (or kelletlenkedendem)	kelletlenkedendesz (or kelletlenkedendel)	kelletlenkedend (or kelletlenkedendik*)	kelletlenkedendünk	kelletlenkedendetek	kelletlenkedendenek
	def.	―
	2nd obj
condi­tional	pre­sent	indef.	kelletlenkednék (or kelletlenkedném)	kelletlenkednél	kelletlenkedne (or kelletlenkednék*)	kelletlenkednénk	kelletlenkednétek	kelletlenkednének
		def.	―
		2nd obj
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kelletlenkedett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	kelletlenkedjek  or kelletlenkedjem	kelletlenkedj or kelletlenkedjél	kelletlenkedjen or kelletlenkedjék	kelletlenkedjünk	kelletlenkedjetek	kelletlenkedjenek
			def.	―
			2nd obj
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kelletlenkedett légyen
infinitive	kelletlenkedni		kelletlenkednem	kelletlenkedned	kelletlenkednie	kelletlenkednünk	kelletlenkednetek	kelletlenkedniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	kelletlenkedés		kelletlenkedő	kelletlenkedett	―	kelletlenkedve (kelletlenkedvén)

Potential conjugation of kelletlenkedik

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	kelletlenkedhetek (or kelletlenkedhetem)	kelletlenkedhetsz (or kelletlenkedhetel)	kelletlenkedhet (or kelletlenkedhetik)	kelletlenkedhetünk	kelletlenkedhettek	kelletlenkedhetnek
			def.	intransitive verb, definite forms are not used
			2nd obj
		past	indef.	kelletlenkedhettem	kelletlenkedhettél	kelletlenkedhetett	kelletlenkedhettünk	kelletlenkedhettetek	kelletlenkedhettek
			def.	―
			2nd obj
archaic preterite		indef.	kelletlenkedheték or kelletlenkedhetém	kelletlenkedhetél	kelletlenkedhete or kelletlenkedheték	kelletlenkedheténk	kelletlenkedhetétek	kelletlenkedhetének
		def.	―
		2nd obj
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kelletlenkedhet vala, kelletlenkedhetett vala/volt.
archaic future	indef.	kelletlenkedhetendek or kelletlenkedandhatok (or kelletlenkedhetendem or kelletlenkedandhatom)	kelletlenkedhetendesz or kelletlenkedandhatsz (or kelletlenkedhetendel or kelletlenkedandhatol)	kelletlenkedhetend or kelletlenkedandhat (or kelletlenkedhetendik or kelletlenkedandhatik*)	kelletlenkedhetendünk or kelletlenkedandhatunk	kelletlenkedhetendetek or kelletlenkedandhattok	kelletlenkedhetendenek or kelletlenkedandhatnak
	def.	―
	2nd obj
condi­tional	pre­sent	indef.	kelletlenkedhetnék (or kelletlenkedhetném)	kelletlenkedhetnél	kelletlenkedhetne (or kelletlenkedhetnék*)	kelletlenkedhetnénk	kelletlenkedhetnétek	kelletlenkedhetnének
		def.	―
		2nd obj
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kelletlenkedhetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	kelletlenkedhessek or kelletlenkedhessem	kelletlenkedhess or kelletlenkedhessél	kelletlenkedhessen or kelletlenkedhessék	kelletlenkedhessünk	kelletlenkedhessetek	kelletlenkedhessenek
			def.	―
			2nd obj
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kelletlenkedhetett légyen
infinitive	(kelletlenkedhetni)		(kelletlenkedhetnem)	(kelletlenkedhetned)	(kelletlenkedhetnie)	(kelletlenkedhetnünk)	(kelletlenkedhetnetek)	(kelletlenkedhetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	―			―		(kelletlenkedhetve / kelletlenkedhetvén)

Derived terms

• kelletlenkedés

Further reading

• kelletlenkedik in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.