Jump to content

közérzet

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From köz (general) +‎ érzet (feeling), calque of German [Term?]. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøzeːrzɛt]
  • Hyphenation: köz‧ér‧zet
  • Rhymes: -ɛt

Noun

[edit]

közérzet

  1. general feeling (the general state of consciousness, mainly resulting from physical and health conditions and affecting the mood as well)
    Synonym: hogylét
    közérzetwell-being
    rossz közérzetmalaise, discomfort

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative közérzet közérzetek
accusative közérzetet közérzeteket
dative közérzetnek közérzeteknek
instrumental közérzettel közérzetekkel
causal-final közérzetért közérzetekért
translative közérzetté közérzetekké
terminative közérzetig közérzetekig
essive-formal közérzetként közérzetekként
essive-modal
inessive közérzetben közérzetekben
superessive közérzeten közérzeteken
adessive közérzetnél közérzeteknél
illative közérzetbe közérzetekbe
sublative közérzetre közérzetekre
allative közérzethez közérzetekhez
elative közérzetből közérzetekből
delative közérzetről közérzetekről
ablative közérzettől közérzetektől
non-attributive
possessive - singular
közérzeté közérzeteké
non-attributive
possessive - plural
közérzetéi közérzetekéi
Possessive forms of közérzet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közérzetem közérzeteim
2nd person sing. közérzeted közérzeteid
3rd person sing. közérzete közérzetei
1st person plural közérzetünk közérzeteink
2nd person plural közérzetetek közérzeteitek
3rd person plural közérzetük közérzeteik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]