követés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

követ (to follow) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøvɛteːʃ]
  • Hyphenation: kö‧ve‧tés

Noun

[edit]

követés (plural követések)

  1. following, tracking (an act of following something, such as fashion, example, tradition, law)
  2. succession (an act of following in sequence)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative követés követések
accusative követést követéseket
dative követésnek követéseknek
instrumental követéssel követésekkel
causal-final követésért követésekért
translative követéssé követésekké
terminative követésig követésekig
essive-formal követésként követésekként
essive-modal
inessive követésben követésekben
superessive követésen követéseken
adessive követésnél követéseknél
illative követésbe követésekbe
sublative követésre követésekre
allative követéshez követésekhez
elative követésből követésekből
delative követésről követésekről
ablative követéstől követésektől
non-attributive
possessive - singular
követésé követéseké
non-attributive
possessive - plural
követéséi követésekéi
Possessive forms of követés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. követésem követéseim
2nd person sing. követésed követéseid
3rd person sing. követése követései
1st person plural követésünk követéseink
2nd person plural követésetek követéseitek
3rd person plural követésük követéseik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]