kívánalom

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From kíván (to wish) +‎ -alom (noun-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkiːvaːnɒlom]
  • Hyphenation: kí‧vá‧na‧lom

Noun

[edit]

kívánalom (plural kívánalmak)

  1. (archaic) wish
    Synonyms: kívánság, óhaj
  2. (formal, mostly in plural) requirement, demand, desideratum
    Synonym: követelmény

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kívánalom kívánalmak
accusative kívánalmat kívánalmakat
dative kívánalomnak kívánalmaknak
instrumental kívánalommal kívánalmakkal
causal-final kívánalomért kívánalmakért
translative kívánalommá kívánalmakká
terminative kívánalomig kívánalmakig
essive-formal kívánalomként kívánalmakként
essive-modal
inessive kívánalomban kívánalmakban
superessive kívánalmon kívánalmakon
adessive kívánalomnál kívánalmaknál
illative kívánalomba kívánalmakba
sublative kívánalomra kívánalmakra
allative kívánalomhoz kívánalmakhoz
elative kívánalomból kívánalmakból
delative kívánalomról kívánalmakról
ablative kívánalomtól kívánalmaktól
non-attributive
possessive - singular
kívánalomé kívánalmaké
non-attributive
possessive - plural
kívánaloméi kívánalmakéi
Possessive forms of kívánalom
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kívánalmam kívánalmaim
2nd person sing. kívánalmad kívánalmaid
3rd person sing. kívánalma kívánalmai
1st person plural kívánalmunk kívánalmaink
2nd person plural kívánalmatok kívánalmaitok
3rd person plural kívánalmuk kívánalmaik

Further reading

[edit]