Jump to content

kínszenvedés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kín +‎ szenvedés

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkiːnsɛɱvɛdeːʃ]
  • Hyphenation: kín‧szen‧ve‧dés

Noun

[edit]

kínszenvedés (plural kínszenvedések)

  1. torment, anguish (any extreme pain, anguish or misery, either physical or mental)
    Synonyms: gyötrelem, gyötrődés, kín, kínlódás

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kínszenvedés kínszenvedések
accusative kínszenvedést kínszenvedéseket
dative kínszenvedésnek kínszenvedéseknek
instrumental kínszenvedéssel kínszenvedésekkel
causal-final kínszenvedésért kínszenvedésekért
translative kínszenvedéssé kínszenvedésekké
terminative kínszenvedésig kínszenvedésekig
essive-formal kínszenvedésként kínszenvedésekként
essive-modal
inessive kínszenvedésben kínszenvedésekben
superessive kínszenvedésen kínszenvedéseken
adessive kínszenvedésnél kínszenvedéseknél
illative kínszenvedésbe kínszenvedésekbe
sublative kínszenvedésre kínszenvedésekre
allative kínszenvedéshez kínszenvedésekhez
elative kínszenvedésből kínszenvedésekből
delative kínszenvedésről kínszenvedésekről
ablative kínszenvedéstől kínszenvedésektől
non-attributive
possessive - singular
kínszenvedésé kínszenvedéseké
non-attributive
possessive - plural
kínszenvedéséi kínszenvedésekéi
Possessive forms of kínszenvedés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kínszenvedésem kínszenvedéseim
2nd person sing. kínszenvedésed kínszenvedéseid
3rd person sing. kínszenvedése kínszenvedései
1st person plural kínszenvedésünk kínszenvedéseink
2nd person plural kínszenvedésetek kínszenvedéseitek
3rd person plural kínszenvedésük kínszenvedéseik

Further reading

[edit]