kétségbeesik

Hungarian

Etymology

From kétségbe (“into doubt”) +‎ esik (“to fall”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːt͡ʃːeːɡbɛɛʃik]
• Hyphenation: két‧ség‧be‧esik
• Rhymes: -ɛʃik

Verb

kétségbeesik

1. (intransitive) to dispair (of something: miatt), to lose heart (to no longer see any solution and lose hope, usually in a serious or dangerous situation or when it is perceived as such)

Conjugation

conjugation of kétségbeesik

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kétségbeesem or kétségbeesek	kétségbeesel	kétségbeesik	kétségbeesünk	kétségbeestek	kétségbeesnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	kétségbeestem	kétségbeestél	kétségbeesett	kétségbeestünk	kétségbeestetek	kétségbeestek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. kétségbeesni fog.
	Archaic Preterit	Indef.	kétségbeesék or kétségbeesém	kétségbeesél	kétségbeese or kétségbeesék	kétségbeesénk	kétségbeesétek	kétségbeesének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kétségbeesik vala, kétségbeesett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	kétségbeesendek (or kétségbeesendem)	kétségbeesendesz (or kétségbeesendel)	kétségbeesend (or kétségbeesendik*)	kétségbeesendünk	kétségbeesendetek	kétségbeesendenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kétségbeesnék (or kétségbeesném)	kétségbeesnél	kétségbeesne (or kétségbeesnék*)	kétségbeesnénk	kétségbeesnétek	kétségbeesnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kétségbeesett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kétségbeessek  or kétségbeessem	kétségbeess or kétségbeessél	kétségbeessen or kétségbeessék	kétségbeessünk	kétségbeessetek	kétségbeessenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kétségbeesett légyen
Infinitive	kétségbeesni		kétségbeesnem	kétségbeesned	kétségbeesnie	kétségbeesnünk	kétségbeesnetek	kétségbeesniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	kétségbeesés		kétségbeeső	kétségbeesett	kétségbeesendő	kétségbeesve (kétségbeesvén)		kétségbe ejt

potential conjugation of kétségbeesik

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kétségbeeshetek (or kétségbeeshetem)	kétségbeeshetsz (or kétségbeeshetel)	kétségbeeshet (or kétségbeeshetik)	kétségbeeshetünk	kétségbeeshettek	kétségbeeshetnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	kétségbeeshettem	kétségbeeshettél	kétségbeeshetett	kétségbeeshettünk	kétségbeeshettetek	kétségbeeshettek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	kétségbeesheték or kétségbeeshetém	kétségbeeshetél	kétségbeeshete or kétségbeesheték	kétségbeesheténk	kétségbeeshetétek	kétségbeeshetének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. kétségbeeshet vala, kétségbeeshetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	kétségbeeshetendek or kétségbeesandhatok (or kétségbeeshetendem or kétségbeesandhatom)	kétségbeeshetendesz or kétségbeesandhatsz (or kétségbeeshetendel or kétségbeesandhatol)	kétségbeeshetend or kétségbeesandhat (or kétségbeeshetendik or kétségbeesandhatik*)	kétségbeeshetendünk or kétségbeesandhatunk	kétségbeeshetendetek or kétségbeesandhattok	kétségbeeshetendenek or kétségbeesandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kétségbeeshetnék (or kétségbeeshetném)	kétségbeeshetnél	kétségbeeshetne (or kétségbeeshetnék*)	kétségbeeshetnénk	kétségbeeshetnétek	kétségbeeshetnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kétségbeeshetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kétségbeeshessek (or kétségbeeshessem)	kétségbeeshess or kétségbeeshessél	kétségbeeshessen (or kétségbeeshessék)	kétségbeeshessünk	kétségbeeshessetek	kétségbeeshessenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kétségbeeshetett légyen
Inf.	(kétségbeeshetni)		(kétségbeeshetnem)	(kétségbeeshetned)	(kétségbeeshetnie)	(kétségbeeshetnünk)	(kétségbeeshetnetek)	(kétségbeeshetniük)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(kétségbeeshetve / kétségbeeshetvén)

Further reading

• kétségbeesik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN