kétségbeesett
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]kétségbeesik + -ett (past participle suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]kétségbeesett (comparative kétségbeesettebb, superlative legkétségbeesettebb)
- desperate (being filled with, or in a state of despair; hopeless)
- Synonym: elkeseredett
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kétségbeesett | kétségbeesettek |
| accusative | kétségbeesettet | kétségbeesetteket |
| dative | kétségbeesettnek | kétségbeesetteknek |
| instrumental | kétségbeesettel | kétségbeesettekkel |
| causal-final | kétségbeesettért | kétségbeesettekért |
| translative | kétségbeesetté | kétségbeesettekké |
| terminative | kétségbeesettig | kétségbeesettekig |
| essive-formal | kétségbeesettként | kétségbeesettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kétségbeesettben | kétségbeesettekben |
| superessive | kétségbeesetten | kétségbeesetteken |
| adessive | kétségbeesettnél | kétségbeesetteknél |
| illative | kétségbeesettbe | kétségbeesettekbe |
| sublative | kétségbeesettre | kétségbeesettekre |
| allative | kétségbeesetthez | kétségbeesettekhez |
| elative | kétségbeesettből | kétségbeesettekből |
| delative | kétségbeesettről | kétségbeesettekről |
| ablative | kétségbeesettől | kétségbeesettektől |
| non-attributive possessive - singular |
kétségbeesetté | kétségbeesetteké |
| non-attributive possessive - plural |
kétségbeesettéi | kétségbeesettekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- kétségbeesett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN