kétjegyű

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

két (two) +‎ jegyű (of digit/character), from jegy (digit/character) +‎ (adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːtjɛɟyː]
  • Hyphenation: két‧je‧gyű
  • Rhymes: -ɟyː

Adjective

[edit]

kétjegyű (not comparable)

  1. two-digit, double-digit
    kétjegyű száma two-digit number/figure
  2. two-character, two-letter (e.g. a digraph consisting of two individual letters)
    A magyar ábécében nyolc kétjegyű betű van.The Hungarian alphabet has eight digraphs. (literally, “eight two-character letters”)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kétjegyű kétjegyűek
accusative kétjegyűt kétjegyűeket
dative kétjegyűnek kétjegyűeknek
instrumental kétjegyűvel kétjegyűekkel
causal-final kétjegyűért kétjegyűekért
translative kétjegyűvé kétjegyűekké
terminative kétjegyűig kétjegyűekig
essive-formal kétjegyűként kétjegyűekként
essive-modal
inessive kétjegyűben kétjegyűekben
superessive kétjegyűn kétjegyűeken
adessive kétjegyűnél kétjegyűeknél
illative kétjegyűbe kétjegyűekbe
sublative kétjegyűre kétjegyűekre
allative kétjegyűhöz kétjegyűekhez
elative kétjegyűből kétjegyűekből
delative kétjegyűről kétjegyűekről
ablative kétjegyűtől kétjegyűektől
non-attributive
possessive - singular
kétjegyűé kétjegyűeké
non-attributive
possessive - plural
kétjegyűéi kétjegyűekéi

Further reading

[edit]