kétjegyű
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]két (“two”) + jegyű (“of digit/character”), from jegy (“digit/character”) + -ű (adjective-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]kétjegyű (not comparable)
- two-digit, double-digit
- kétjegyű szám ― a two-digit number/figure
- two-character, two-letter (e.g. a digraph consisting of two individual letters)
- A magyar ábécében nyolc kétjegyű betű van. ― The Hungarian alphabet has eight digraphs. (literally, “eight two-character letters”)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kétjegyű | kétjegyűek |
accusative | kétjegyűt | kétjegyűeket |
dative | kétjegyűnek | kétjegyűeknek |
instrumental | kétjegyűvel | kétjegyűekkel |
causal-final | kétjegyűért | kétjegyűekért |
translative | kétjegyűvé | kétjegyűekké |
terminative | kétjegyűig | kétjegyűekig |
essive-formal | kétjegyűként | kétjegyűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kétjegyűben | kétjegyűekben |
superessive | kétjegyűn | kétjegyűeken |
adessive | kétjegyűnél | kétjegyűeknél |
illative | kétjegyűbe | kétjegyűekbe |
sublative | kétjegyűre | kétjegyűekre |
allative | kétjegyűhöz | kétjegyűekhez |
elative | kétjegyűből | kétjegyűekből |
delative | kétjegyűről | kétjegyűekről |
ablative | kétjegyűtől | kétjegyűektől |
non-attributive possessive - singular |
kétjegyűé | kétjegyűeké |
non-attributive possessive - plural |
kétjegyűéi | kétjegyűekéi |
Further reading
[edit]- kétjegyű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN