jegyű

Hungarian

Etymology

jegy (“digit”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɛɟyː]
• Hyphenation: je‧gyű

Adjective

jegyű (not comparable)

1. -digit (having a specified number or kind of digits)
2. -character (in a multigraph: having a specified number or characters)

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	jegyű	jegyűek
accusative	jegyűt	jegyűeket
dative	jegyűnek	jegyűeknek
instrumental	jegyűvel	jegyűekkel
causal-final	jegyűért	jegyűekért
translative	jegyűvé	jegyűekké
terminative	jegyűig	jegyűekig
essive-formal	jegyűként	jegyűekként
essive-modal	—	—
inessive	jegyűben	jegyűekben
superessive	jegyűn	jegyűeken
adessive	jegyűnél	jegyűeknél
illative	jegyűbe	jegyűekbe
sublative	jegyűre	jegyűekre
allative	jegyűhöz	jegyűekhez
elative	jegyűből	jegyűekből
delative	jegyűről	jegyűekről
ablative	jegyűtől	jegyűektől
non-attributive possessive – singular	jegyűé	jegyűeké
non-attributive possessive – plural	jegyűéi	jegyűekéi

Derived terms

(Compound words):

• egyjegyű
• kétjegyű
• háromjegyű