háromjegyű

Hungarian

Etymology

három (“three”) +‎ jegyű (“of digit/character”), from jegy (“digit/character”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhaːromjɛɟyː]
• Hyphenation: há‧rom‧je‧gyű
• Rhymes: -ɟyː

Adjective

háromjegyű (not comparable)

1. three-digit, triple-digit

   háromjegyű szám ― a three-digit number/figure

2. three-character, three-letter (e.g. a trigraph consisting of three individual letters)

   A magyar ábécében egy háromjegyű betű van. ― The Hungarian alphabet has one trigraph. (literally, “one three-character letter”)

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	háromjegyű	háromjegyűek
accusative	háromjegyűt	háromjegyűeket
dative	háromjegyűnek	háromjegyűeknek
instrumental	háromjegyűvel	háromjegyűekkel
causal-final	háromjegyűért	háromjegyűekért
translative	háromjegyűvé	háromjegyűekké
terminative	háromjegyűig	háromjegyűekig
essive-formal	háromjegyűként	háromjegyűekként
essive-modal	—	—
inessive	háromjegyűben	háromjegyűekben
superessive	háromjegyűn	háromjegyűeken
adessive	háromjegyűnél	háromjegyűeknél
illative	háromjegyűbe	háromjegyűekbe
sublative	háromjegyűre	háromjegyűekre
allative	háromjegyűhöz	háromjegyűekhez
elative	háromjegyűből	háromjegyűekből
delative	háromjegyűről	háromjegyűekről
ablative	háromjegyűtől	háromjegyűektől
non-attributive possessive – singular	háromjegyűé	háromjegyűeké
non-attributive possessive – plural	háromjegyűéi	háromjegyűekéi