kérő

See also: Kero, kero, and kéró

Hungarian

Etymology

kér (“to ask, request”) +‎ -ő (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːrøː]
• Hyphenation: ké‧rő
• Rhymes: -røː

Participle

kérő

1. present participle of kér

Noun

kérő (plural kérők)

1. suitor, wooer (one who sues for the hand of a woman in marriage)
2. requester (one who makes a request)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	kérő	kérők
accusative	kérőt	kérőket
dative	kérőnek	kérőknek
instrumental	kérővel	kérőkkel
causal-final	kérőért	kérőkért
translative	kérővé	kérőkké
terminative	kérőig	kérőkig
essive-formal	kérőként	kérőkként
essive-modal	—	—
inessive	kérőben	kérőkben
superessive	kérőn	kérőkön
adessive	kérőnél	kérőknél
illative	kérőbe	kérőkbe
sublative	kérőre	kérőkre
allative	kérőhöz	kérőkhöz
elative	kérőből	kérőkből
delative	kérőről	kérőkről
ablative	kérőtől	kérőktől
non-attributive possessive – singular	kérőé	kérőké
non-attributive possessive – plural	kérőéi	kérőkéi

Possessive forms of kérő

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kérőm	kérőim
2nd person sing.	kérőd	kérőid
3rd person sing.	kérője	kérői
1st person plural	kérőnk	kérőink
2nd person plural	kérőtök	kérőitek
3rd person plural	kérőjük	kérőik

Derived terms

(Compound words):

• menedékkérő

Further reading

• kérő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN