jogviszony

Hungarian

Etymology

jog +‎ viszony

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjoɡvisoɲ]
• Hyphenation: jog‧vi‧szony

Noun

jogviszony (plural jogviszonyok)

1. (law) legal relationship

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	jogviszony	jogviszonyok
accusative	jogviszonyt	jogviszonyokat
dative	jogviszonynak	jogviszonyoknak
instrumental	jogviszonnyal	jogviszonyokkal
causal-final	jogviszonyért	jogviszonyokért
translative	jogviszonnyá	jogviszonyokká
terminative	jogviszonyig	jogviszonyokig
essive-formal	jogviszonyként	jogviszonyokként
essive-modal	—	—
inessive	jogviszonyban	jogviszonyokban
superessive	jogviszonyon	jogviszonyokon
adessive	jogviszonynál	jogviszonyoknál
illative	jogviszonyba	jogviszonyokba
sublative	jogviszonyra	jogviszonyokra
allative	jogviszonyhoz	jogviszonyokhoz
elative	jogviszonyból	jogviszonyokból
delative	jogviszonyról	jogviszonyokról
ablative	jogviszonytól	jogviszonyoktól
non-attributive possessive - singular	jogviszonyé	jogviszonyoké
non-attributive possessive - plural	jogviszonyéi	jogviszonyokéi

Possessive forms of jogviszony
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jogviszonyom	jogviszonyaim
2nd person sing.	jogviszonyod	jogviszonyaid
3rd person sing.	jogviszonya	jogviszonyai
1st person plural	jogviszonyunk	jogviszonyaink
2nd person plural	jogviszonyotok	jogviszonyaitok
3rd person plural	jogviszonyuk	jogviszonyaik

Further reading

• jogviszony in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN