jelenség

Hungarian

Etymology

jelen +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɛlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: je‧len‧ség

Noun

jelenség (plural jelenségek)

1. phenomenon (the existential reality of "something"; not "nothing")

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	jelenség	jelenségek
accusative	jelenséget	jelenségeket
dative	jelenségnek	jelenségeknek
instrumental	jelenséggel	jelenségekkel
causal-final	jelenségért	jelenségekért
translative	jelenséggé	jelenségekké
terminative	jelenségig	jelenségekig
essive-formal	jelenségként	jelenségekként
essive-modal	—	—
inessive	jelenségben	jelenségekben
superessive	jelenségen	jelenségeken
adessive	jelenségnél	jelenségeknél
illative	jelenségbe	jelenségekbe
sublative	jelenségre	jelenségekre
allative	jelenséghez	jelenségekhez
elative	jelenségből	jelenségekből
delative	jelenségről	jelenségekről
ablative	jelenségtől	jelenségektől
non-attributive possessive – singular	jelenségé	jelenségeké
non-attributive possessive – plural	jelenségéi	jelenségekéi

Possessive forms of jelenség

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jelenségem	jelenségeim
2nd person sing.	jelenséged	jelenségeid
3rd person sing.	jelensége	jelenségei
1st person plural	jelenségünk	jelenségeink
2nd person plural	jelenségetek	jelenségeitek
3rd person plural	jelenségük	jelenségeik

Derived terms

(Expressions):

• fényelektromos jelenség

Further reading

• jelenség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN