jelenség
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]jelenség (plural jelenségek)
- phenomenon (the existential reality of "something"; not "nothing")
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | jelenség | jelenségek |
accusative | jelenséget | jelenségeket |
dative | jelenségnek | jelenségeknek |
instrumental | jelenséggel | jelenségekkel |
causal-final | jelenségért | jelenségekért |
translative | jelenséggé | jelenségekké |
terminative | jelenségig | jelenségekig |
essive-formal | jelenségként | jelenségekként |
essive-modal | — | — |
inessive | jelenségben | jelenségekben |
superessive | jelenségen | jelenségeken |
adessive | jelenségnél | jelenségeknél |
illative | jelenségbe | jelenségekbe |
sublative | jelenségre | jelenségekre |
allative | jelenséghez | jelenségekhez |
elative | jelenségből | jelenségekből |
delative | jelenségről | jelenségekről |
ablative | jelenségtől | jelenségektől |
non-attributive possessive - singular |
jelenségé | jelenségeké |
non-attributive possessive - plural |
jelenségéi | jelenségekéi |
Possessive forms of jelenség | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | jelenségem | jelenségeim |
2nd person sing. | jelenséged | jelenségeid |
3rd person sing. | jelensége | jelenségei |
1st person plural | jelenségünk | jelenségeink |
2nd person plural | jelenségetek | jelenségeitek |
3rd person plural | jelenségük | jelenségeik |
Derived terms
[edit]Expressions
Further reading
[edit]- jelenség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN