jelenet

Hungarian

Etymology

jelenik +‎ -et (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɛlɛnɛt]
• Hyphenation: je‧le‧net
• Rhymes: -ɛt

Noun

jelenet (plural jelenetek)

1. (theater) scene (a part of a dramatic work that is set in the same place or time; several of them constituting an act)

   Synonym: szín

   Holonym: felvonás

2. scene (an exhibition of passionate or strong feeling before others, creating embarrassment or disruption; often, an artificial or affected action, or course of action, done for effect; a theatrical display)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	jelenet	jelenetek
accusative	jelenetet	jeleneteket
dative	jelenetnek	jeleneteknek
instrumental	jelenettel	jelenetekkel
causal-final	jelenetért	jelenetekért
translative	jelenetté	jelenetekké
terminative	jelenetig	jelenetekig
essive-formal	jelenetként	jelenetekként
essive-modal	—	—
inessive	jelenetben	jelenetekben
superessive	jeleneten	jeleneteken
adessive	jelenetnél	jeleneteknél
illative	jelenetbe	jelenetekbe
sublative	jelenetre	jelenetekre
allative	jelenethez	jelenetekhez
elative	jelenetből	jelenetekből
delative	jelenetről	jelenetekről
ablative	jelenettől	jelenetektől
non-attributive possessive - singular	jeleneté	jeleneteké
non-attributive possessive - plural	jelenetéi	jelenetekéi

Possessive forms of jelenet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jelenetem	jeleneteim
2nd person sing.	jeleneted	jeleneteid
3rd person sing.	jelenete	jelenetei
1st person plural	jelenetünk	jeleneteink
2nd person plural	jelenetetek	jeleneteitek
3rd person plural	jelenetük	jeleneteik

Further reading

• jelenet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN