introvertált

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from German introvertiert, formed with the verb-forming suffix -ál and the past-participle suffix -t.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈintrovɛrtaːlt]
  • Hyphenation: int‧ro‧ver‧tált
  • Rhymes: -aːlt

Adjective

[edit]

introvertált (comparative introvertáltabb, superlative legintrovertáltabb)

  1. introverted
    Synonyms: befelé forduló, zárkózott

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative introvertált introvertáltak
accusative introvertáltat introvertáltakat
dative introvertáltnak introvertáltaknak
instrumental introvertálttal introvertáltakkal
causal-final introvertáltért introvertáltakért
translative introvertálttá introvertáltakká
terminative introvertáltig introvertáltakig
essive-formal introvertáltként introvertáltakként
essive-modal
inessive introvertáltban introvertáltakban
superessive introvertálton introvertáltakon
adessive introvertáltnál introvertáltaknál
illative introvertáltba introvertáltakba
sublative introvertáltra introvertáltakra
allative introvertálthoz introvertáltakhoz
elative introvertáltból introvertáltakból
delative introvertáltról introvertáltakról
ablative introvertálttól introvertáltaktól
non-attributive
possessive - singular
introvertálté introvertáltaké
non-attributive
possessive - plural
introvertáltéi introvertáltakéi

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN