forduló
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Participle
[edit]forduló
Noun
[edit]forduló (plural fordulók)
Declension
[edit]Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | forduló | fordulók |
accusative | fordulót | fordulókat |
dative | fordulónak | fordulóknak |
instrumental | fordulóval | fordulókkal |
causal-final | fordulóért | fordulókért |
translative | fordulóvá | fordulókká |
terminative | fordulóig | fordulókig |
essive-formal | fordulóként | fordulókként |
essive-modal | — | — |
inessive | fordulóban | fordulókban |
superessive | fordulón | fordulókon |
adessive | fordulónál | fordulóknál |
illative | fordulóba | fordulókba |
sublative | fordulóra | fordulókra |
allative | fordulóhoz | fordulókhoz |
elative | fordulóból | fordulókból |
delative | fordulóról | fordulókról |
ablative | fordulótól | fordulóktól |
non-attributive possessive - singular |
fordulóé | fordulóké |
non-attributive possessive - plural |
fordulóéi | fordulókéi |
Possessive forms of forduló | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | fordulóm | fordulóim |
2nd person sing. | fordulód | fordulóid |
3rd person sing. | fordulója | fordulói |
1st person plural | fordulónk | fordulóink |
2nd person plural | fordulótok | fordulóitok |
3rd person plural | fordulójuk | fordulóik |
Derived terms
[edit]Compound words
Further reading
[edit]- forduló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN