integrálegyenlet

Hungarian

Etymology

integrál (“integral”) +‎ egyenlet (“equation”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈintɛɡraːlɛɟɛnlɛt]
• Hyphenation: in‧teg‧rál‧egyen‧let
• Rhymes: -ɛt

Noun

integrálegyenlet (plural integrálegyenletek)

1. (mathematics) integral equation

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	integrálegyenlet	integrálegyenletek
accusative	integrálegyenletet	integrálegyenleteket
dative	integrálegyenletnek	integrálegyenleteknek
instrumental	integrálegyenlettel	integrálegyenletekkel
causal-final	integrálegyenletért	integrálegyenletekért
translative	integrálegyenletté	integrálegyenletekké
terminative	integrálegyenletig	integrálegyenletekig
essive-formal	integrálegyenletként	integrálegyenletekként
essive-modal	—	—
inessive	integrálegyenletben	integrálegyenletekben
superessive	integrálegyenleten	integrálegyenleteken
adessive	integrálegyenletnél	integrálegyenleteknél
illative	integrálegyenletbe	integrálegyenletekbe
sublative	integrálegyenletre	integrálegyenletekre
allative	integrálegyenlethez	integrálegyenletekhez
elative	integrálegyenletből	integrálegyenletekből
delative	integrálegyenletről	integrálegyenletekről
ablative	integrálegyenlettől	integrálegyenletektől
non-attributive possessive - singular	integrálegyenleté	integrálegyenleteké
non-attributive possessive - plural	integrálegyenletéi	integrálegyenletekéi

Possessive forms of integrálegyenlet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	integrálegyenletem	integrálegyenleteim
2nd person sing.	integrálegyenleted	integrálegyenleteid
3rd person sing.	integrálegyenlete	integrálegyenletei
1st person plural	integrálegyenletünk	integrálegyenleteink
2nd person plural	integrálegyenletetek	integrálegyenleteitek
3rd person plural	integrálegyenletük	integrálegyenleteik