egyenlet

Hungarian

Etymology

egyen +‎ -let, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɟɛnlɛt]
• Hyphenation: egyen‧let
• Rhymes: -ɛt

Noun

egyenlet (plural egyenletek)

1. (mathematics) equation

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyenlet	egyenletek
accusative	egyenletet	egyenleteket
dative	egyenletnek	egyenleteknek
instrumental	egyenlettel	egyenletekkel
causal-final	egyenletért	egyenletekért
translative	egyenletté	egyenletekké
terminative	egyenletig	egyenletekig
essive-formal	egyenletként	egyenletekként
essive-modal	—	—
inessive	egyenletben	egyenletekben
superessive	egyenleten	egyenleteken
adessive	egyenletnél	egyenleteknél
illative	egyenletbe	egyenletekbe
sublative	egyenletre	egyenletekre
allative	egyenlethez	egyenletekhez
elative	egyenletből	egyenletekből
delative	egyenletről	egyenletekről
ablative	egyenlettől	egyenletektől
non-attributive possessive - singular	egyenleté	egyenleteké
non-attributive possessive - plural	egyenletéi	egyenletekéi

Possessive forms of egyenlet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	egyenletem	egyenleteim
2nd person sing.	egyenleted	egyenleteid
3rd person sing.	egyenlete	egyenletei
1st person plural	egyenletünk	egyenleteink
2nd person plural	egyenletetek	egyenleteitek
3rd person plural	egyenletük	egyenleteik

Derived terms

• egyenletes

 

Compound words

• differenciálegyenlet
• egyenletrendszer
• integrálegyenlet

 

Expressions

• harmadfokú egyenlet
• másodfokú egyenlet

 

Further reading

• egyenlet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• egyenlet in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).