indiszkréció

Hungarian

Borrowed from German Indiskretion.^[1] With Latinate -ció ending.

indiszkréció (plural indiszkréciók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	indiszkréció	indiszkréciók
accusative	indiszkréciót	indiszkréciókat
dative	indiszkréciónak	indiszkrécióknak
instrumental	indiszkrécióval	indiszkréciókkal
causal-final	indiszkrécióért	indiszkréciókért
translative	indiszkrécióvá	indiszkréciókká
terminative	indiszkrécióig	indiszkréciókig
essive-formal	indiszkrécióként	indiszkréciókként
essive-modal	—	—
inessive	indiszkrécióban	indiszkréciókban
superessive	indiszkréción	indiszkréciókon
adessive	indiszkréciónál	indiszkrécióknál
illative	indiszkrécióba	indiszkréciókba
sublative	indiszkrécióra	indiszkréciókra
allative	indiszkrécióhoz	indiszkréciókhoz
elative	indiszkrécióból	indiszkréciókból
delative	indiszkrécióról	indiszkréciókról
ablative	indiszkréciótól	indiszkrécióktól
non-attributive possessive - singular	indiszkrécióé	indiszkrécióké
non-attributive possessive - plural	indiszkrécióéi	indiszkréciókéi

Possessive forms of indiszkréció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	indiszkrécióm	indiszkrécióim
2nd person sing.	indiszkréciód	indiszkrécióid
3rd person sing.	indiszkréciója	indiszkréciói
1st person plural	indiszkréciónk	indiszkrécióink
2nd person plural	indiszkréciótok	indiszkrécióitok
3rd person plural	indiszkréciójuk	indiszkrécióik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN