ihatatlan

Hungarian

Etymology

From the i- root of iszik (“to drink”) +‎ -hatatlan (adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɦɒtɒtlɒn]
• Hyphenation: iha‧tat‧lan

Adjective

ihatatlan (comparative ihatatlanabb, superlative legihatatlanabb)

1. undrinkable, impotable

   Antonym: iható

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ihatatlan	ihatatlanok
accusative	ihatatlant	ihatatlanokat
dative	ihatatlannak	ihatatlanoknak
instrumental	ihatatlannal	ihatatlanokkal
causal-final	ihatatlanért	ihatatlanokért
translative	ihatatlanná	ihatatlanokká
terminative	ihatatlanig	ihatatlanokig
essive-formal	ihatatlanként	ihatatlanokként
essive-modal	ihatatlanul	—
inessive	ihatatlanban	ihatatlanokban
superessive	ihatatlanon	ihatatlanokon
adessive	ihatatlannál	ihatatlanoknál
illative	ihatatlanba	ihatatlanokba
sublative	ihatatlanra	ihatatlanokra
allative	ihatatlanhoz	ihatatlanokhoz
elative	ihatatlanból	ihatatlanokból
delative	ihatatlanról	ihatatlanokról
ablative	ihatatlantól	ihatatlanoktól
non-attributive possessive - singular	ihatatlané	ihatatlanoké
non-attributive possessive - plural	ihatatlanéi	ihatatlanokéi

Further reading

• ihatatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN