igeragozás

Hungarian

Etymology

ige (“verb”) +‎ ragozás (“inflection”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɡɛrɒɡozaːʃ]
• Hyphenation: ige‧ra‧go‧zás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

igeragozás (plural igeragozások)

1. (grammar) conjugation (the act of conjugating a verb)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	igeragozás	igeragozások
accusative	igeragozást	igeragozásokat
dative	igeragozásnak	igeragozásoknak
instrumental	igeragozással	igeragozásokkal
causal-final	igeragozásért	igeragozásokért
translative	igeragozássá	igeragozásokká
terminative	igeragozásig	igeragozásokig
essive-formal	igeragozásként	igeragozásokként
essive-modal	—	—
inessive	igeragozásban	igeragozásokban
superessive	igeragozáson	igeragozásokon
adessive	igeragozásnál	igeragozásoknál
illative	igeragozásba	igeragozásokba
sublative	igeragozásra	igeragozásokra
allative	igeragozáshoz	igeragozásokhoz
elative	igeragozásból	igeragozásokból
delative	igeragozásról	igeragozásokról
ablative	igeragozástól	igeragozásoktól
non-attributive possessive – singular	igeragozásé	igeragozásoké
non-attributive possessive – plural	igeragozáséi	igeragozásokéi

Possessive forms of igeragozás

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	igeragozásom	igeragozásaim
2nd person sing.	igeragozásod	igeragozásaid
3rd person sing.	igeragozása	igeragozásai
1st person plural	igeragozásunk	igeragozásaink
2nd person plural	igeragozásotok	igeragozásaitok
3rd person plural	igeragozásuk	igeragozásaik