hullám

Hungarian

From the verb hull (“to fall”) +‎ -ám (noun-forming suffix).

hullám (plural hullámok)

wave (moving disturbance in the level of a body of liquid)
(physics) wave (moving disturbance in the energy level of a field)
wave (shape that alternatingly curves in opposite directions)
(figuratively) wave (sudden unusually large amount of something that is temporarily experienced)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	hullám	hullámok
accusative	hullámot	hullámokat
dative	hullámnak	hullámoknak
instrumental	hullámmal	hullámokkal
causal-final	hullámért	hullámokért
translative	hullámmá	hullámokká
terminative	hullámig	hullámokig
essive-formal	hullámként	hullámokként
essive-modal	—	—
inessive	hullámban	hullámokban
superessive	hullámon	hullámokon
adessive	hullámnál	hullámoknál
illative	hullámba	hullámokba
sublative	hullámra	hullámokra
allative	hullámhoz	hullámokhoz
elative	hullámból	hullámokból
delative	hullámról	hullámokról
ablative	hullámtól	hullámoktól
non-attributive possessive - singular	hullámé	hullámoké
non-attributive possessive - plural	hulláméi	hullámokéi

Compound words with this term at the beginning

Compound words with this term at the end

From hulla (“corpse”) +‎ -m (“my”, possessive suffix).

hullám

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	hullám	—
accusative	hullámat	—
dative	hullámnak	—
instrumental	hullámmal	—
causal-final	hullámért	—
translative	hullámmá	—
terminative	hullámig	—
essive-formal	hullámként	—
essive-modal	—	—
inessive	hullámban	—
superessive	hullámon	—
adessive	hullámnál	—
illative	hullámba	—
sublative	hullámra	—
allative	hullámhoz	—
elative	hullámból	—
delative	hullámról	—
ablative	hullámtól	—
non-attributive possessive - singular	hullámé	—
non-attributive possessive - plural	hulláméi	—