homály

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Proto-Finno-Ugric *kumɜ (cloud) + -ály.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhomaːj]
  • Hyphenation: ho‧mály
  • Rhymes: -aːj

Noun

[edit]

homály

  1. dimness (the state of being dim, poorly illuminated, almost dark)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative homály homályok
accusative homályt homályokat
dative homálynak homályoknak
instrumental homállyal homályokkal
causal-final homályért homályokért
translative homállyá homályokká
terminative homályig homályokig
essive-formal homályként homályokként
essive-modal
inessive homályban homályokban
superessive homályon homályokon
adessive homálynál homályoknál
illative homályba homályokba
sublative homályra homályokra
allative homályhoz homályokhoz
elative homályból homályokból
delative homályról homályokról
ablative homálytól homályoktól
non-attributive
possessive - singular
homályé homályoké
non-attributive
possessive - plural
homályéi homályokéi
Possessive forms of homály
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. homályom homályaim
2nd person sing. homályod homályaid
3rd person sing. homálya homályai
1st person plural homályunk homályaink
2nd person plural homályotok homályaitok
3rd person plural homályuk homályaik

Derived terms

[edit]
Compound words

See also

[edit]

References

[edit]
  1. ^ homály in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • homály in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN