hodzsa

Hungarian

Etymology

From Ottoman Turkish خواجه (hoca, “religious teacher”), from Persian خواجه (xâje, “master”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhod͡ʒːɒ] (phonetic respelling: hoddzsa)

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ho‧dzsa
• Rhymes: -d͡ʒɒ

Noun

hodzsa (plural hodzsák)

1. (historical, Islam) hodja

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	hodzsa	hodzsák
accusative	hodzsát	hodzsákat
dative	hodzsának	hodzsáknak
instrumental	hodzsával	hodzsákkal
causal-final	hodzsáért	hodzsákért
translative	hodzsává	hodzsákká
terminative	hodzsáig	hodzsákig
essive-formal	hodzsaként	hodzsákként
essive-modal	—	—
inessive	hodzsában	hodzsákban
superessive	hodzsán	hodzsákon
adessive	hodzsánál	hodzsáknál
illative	hodzsába	hodzsákba
sublative	hodzsára	hodzsákra
allative	hodzsához	hodzsákhoz
elative	hodzsából	hodzsákból
delative	hodzsáról	hodzsákról
ablative	hodzsától	hodzsáktól
non-attributive possessive - singular	hodzsáé	hodzsáké
non-attributive possessive - plural	hodzsáéi	hodzsákéi

Possessive forms of hodzsa
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hodzsám	hodzsáim
2nd person sing.	hodzsád	hodzsáid
3rd person sing.	hodzsája	hodzsái
1st person plural	hodzsánk	hodzsáink
2nd person plural	hodzsátok	hodzsáitok
3rd person plural	hodzsájuk	hodzsáik

See also

• Appendix:Hungarian words with dzs

Further reading

• hodzsa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN