határozat

Hungarian

From határoz (“to decide”) +‎ -at (noun-forming suffix).^[1]^[2]

határozat (plural határozatok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	határozat	határozatok
accusative	határozatot	határozatokat
dative	határozatnak	határozatoknak
instrumental	határozattal	határozatokkal
causal-final	határozatért	határozatokért
translative	határozattá	határozatokká
terminative	határozatig	határozatokig
essive-formal	határozatként	határozatokként
essive-modal	—	—
inessive	határozatban	határozatokban
superessive	határozaton	határozatokon
adessive	határozatnál	határozatoknál
illative	határozatba	határozatokba
sublative	határozatra	határozatokra
allative	határozathoz	határozatokhoz
elative	határozatból	határozatokból
delative	határozatról	határozatokról
ablative	határozattól	határozatoktól
non-attributive possessive - singular	határozaté	határozatoké
non-attributive possessive - plural	határozatéi	határozatokéi

Possessive forms of határozat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	határozatom	határozataim
2nd person sing.	határozatod	határozataid
3rd person sing.	határozata	határozatai
1st person plural	határozatunk	határozataink
2nd person plural	határozatotok	határozataitok
3rd person plural	határozatuk	határozataik

Compound words

Expressions

^ határozat in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.
^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN