hasonmás

Hungarian

Etymology

From hason- (“roughly the same”) +‎ más (“other”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. First attested in 1807.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒʃomːaːʃ]
• Hyphenation: ha‧son‧más
• Rhymes: -aːʃ

Noun

hasonmás

1. likeness, portrait, image (a picture of someone)
2. lookalike (someone who physically resembles another)

   Synonym: alteregó

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	hasonmás	hasonmások
accusative	hasonmást	hasonmásokat
dative	hasonmásnak	hasonmásoknak
instrumental	hasonmással	hasonmásokkal
causal-final	hasonmásért	hasonmásokért
translative	hasonmássá	hasonmásokká
terminative	hasonmásig	hasonmásokig
essive-formal	hasonmásként	hasonmásokként
essive-modal	—	—
inessive	hasonmásban	hasonmásokban
superessive	hasonmáson	hasonmásokon
adessive	hasonmásnál	hasonmásoknál
illative	hasonmásba	hasonmásokba
sublative	hasonmásra	hasonmásokra
allative	hasonmáshoz	hasonmásokhoz
elative	hasonmásból	hasonmásokból
delative	hasonmásról	hasonmásokról
ablative	hasonmástól	hasonmásoktól
non-attributive possessive – singular	hasonmásé	hasonmásoké
non-attributive possessive – plural	hasonmáséi	hasonmásokéi

Possessive forms of hasonmás

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hasonmásom	hasonmásaim
2nd person sing.	hasonmásod	hasonmásaid
3rd person sing.	hasonmása	hasonmásai
1st person plural	hasonmásunk	hasonmásaink
2nd person plural	hasonmásotok	hasonmásaitok
3rd person plural	hasonmásuk	hasonmásaik

Further reading

• hasonmás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN