hallóideg
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]halló (“auditory”) + ideg (“nerve”)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]hallóideg (plural hallóidegek)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | hallóideg | hallóidegek |
| accusative | hallóideget | hallóidegeket |
| dative | hallóidegnek | hallóidegeknek |
| instrumental | hallóideggel | hallóidegekkel |
| causal-final | hallóidegért | hallóidegekért |
| translative | hallóideggé | hallóidegekké |
| terminative | hallóidegig | hallóidegekig |
| essive-formal | hallóidegként | hallóidegekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | hallóidegben | hallóidegekben |
| superessive | hallóidegen | hallóidegeken |
| adessive | hallóidegnél | hallóidegeknél |
| illative | hallóidegbe | hallóidegekbe |
| sublative | hallóidegre | hallóidegekre |
| allative | hallóideghez | hallóidegekhez |
| elative | hallóidegből | hallóidegekből |
| delative | hallóidegről | hallóidegekről |
| ablative | hallóidegtől | hallóidegektől |
| non-attributive possessive – singular |
hallóidegé | hallóidegeké |
| non-attributive possessive – plural |
hallóidegéi | hallóidegekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | hallóidegem | hallóidegeim |
| 2nd person sing. | hallóideged | hallóidegeid |
| 3rd person sing. | hallóidege | hallóidegei |
| 1st person plural | hallóidegünk | hallóidegeink |
| 2nd person plural | hallóidegetek | hallóidegeitek |
| 3rd person plural | hallóidegük | hallóidegeik |
Derived terms
[edit](Expressions):
Further reading
[edit]- hallóideg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN