halaszthatatlan

Hungarian

Etymology

From halaszt (“to postpone”) +‎ -hatatlan (“un- ... -able, ir- ... -able”, adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒlɒsthɒtɒtlɒn]
• Hyphenation: ha‧laszt‧ha‧tat‧lan

Adjective

halaszthatatlan (comparative halaszthatatlanabb, superlative leghalaszthatatlanabb)

1. urgent, pressing, unpostponable (that cannot be postponed)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	halaszthatatlan	halaszthatatlanok
accusative	halaszthatatlant	halaszthatatlanokat
dative	halaszthatatlannak	halaszthatatlanoknak
instrumental	halaszthatatlannal	halaszthatatlanokkal
causal-final	halaszthatatlanért	halaszthatatlanokért
translative	halaszthatatlanná	halaszthatatlanokká
terminative	halaszthatatlanig	halaszthatatlanokig
essive-formal	halaszthatatlanként	halaszthatatlanokként
essive-modal	halaszthatatlanul	—
inessive	halaszthatatlanban	halaszthatatlanokban
superessive	halaszthatatlanon	halaszthatatlanokon
adessive	halaszthatatlannál	halaszthatatlanoknál
illative	halaszthatatlanba	halaszthatatlanokba
sublative	halaszthatatlanra	halaszthatatlanokra
allative	halaszthatatlanhoz	halaszthatatlanokhoz
elative	halaszthatatlanból	halaszthatatlanokból
delative	halaszthatatlanról	halaszthatatlanokról
ablative	halaszthatatlantól	halaszthatatlanoktól
non-attributive possessive - singular	halaszthatatlané	halaszthatatlanoké
non-attributive possessive - plural	halaszthatatlanéi	halaszthatatlanokéi

Further reading

• halaszthatatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN