hétalvó

Hungarian

First attested in 1792. From hét (“seven”) +‎ alvó (“sleeper”), calque of German Siebenschläfer, referring to the Seven Sleepers of Ephesus.^[1]^[2]

hétalvó (plural hétalvók)

(idiomatic, slightly colloquial) sleepyhead (one who sleeps a lot or rises late)
Synonyms: álomszuszék, lustaság, mormota

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	hétalvó	hétalvók
accusative	hétalvót	hétalvókat
dative	hétalvónak	hétalvóknak
instrumental	hétalvóval	hétalvókkal
causal-final	hétalvóért	hétalvókért
translative	hétalvóvá	hétalvókká
terminative	hétalvóig	hétalvókig
essive-formal	hétalvóként	hétalvókként
essive-modal	—	—
inessive	hétalvóban	hétalvókban
superessive	hétalvón	hétalvókon
adessive	hétalvónál	hétalvóknál
illative	hétalvóba	hétalvókba
sublative	hétalvóra	hétalvókra
allative	hétalvóhoz	hétalvókhoz
elative	hétalvóból	hétalvókból
delative	hétalvóról	hétalvókról
ablative	hétalvótól	hétalvóktól
non-attributive possessive - singular	hétalvóé	hétalvóké
non-attributive possessive - plural	hétalvóéi	hétalvókéi

^ hétalvó in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
^ hétalvó in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN