Jump to content

győző

From Wiktionary, the free dictionary
See also: Győző

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

győz +‎

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɟøːzøː]
  • Hyphenation: győ‧ző
  • Rhymes: -zøː

Participle

[edit]

győző

  1. present participle of győz

Adjective

[edit]

győző (not comparable)

  1. winning

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative győző győzőek
accusative győzőt győzőeket
dative győzőnek győzőeknek
instrumental győzővel győzőekkel
causal-final győzőért győzőekért
translative győzővé győzőekké
terminative győzőig győzőekig
essive-formal győzőként győzőekként
essive-modal
inessive győzőben győzőekben
superessive győzőn győzőeken
adessive győzőnél győzőeknél
illative győzőbe győzőekbe
sublative győzőre győzőekre
allative győzőhöz győzőekhez
elative győzőből győzőekből
delative győzőről győzőekről
ablative győzőtől győzőektől
non-attributive
possessive – singular
győzőé győzőeké
non-attributive
possessive – plural
győzőéi győzőekéi

Noun

[edit]

győző (plural győzők)

  1. conqueror, conquering hero, triumpher (one who is triumphant)
  2. victor, victorious hero
  3. winner, champion (one who succeeds in a sports competition)

Declension

[edit]
Possessive forms of győző
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. győzőm győzőim
2nd person sing. győződ győzőid
3rd person sing. győzője győzői
1st person plural győzőnk győzőink
2nd person plural győzőtök győzőitek
3rd person plural győzőjük győzőik

Further reading

[edit]
  • győző in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN