győz

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɟøːz]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -øːz

Verb

győz

1. (intransitive) to win (especially in serious matters, whether war or competitive sports)

   Synonym: (in a game) nyer

2. (transitive, chiefly in the negative) to cope with, to be able to (do something satisfactorily)

   Synonym: megbirkózik

   nem győzi a sok munkát ― to be unable to cope with the amount of work

   Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire sajnálom. ― I cannot stress enough how sorry I am.

Conjugation

Conjugation of győz

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	győzök	győzöl	győz	győzünk	győztök	győznek
			def.	győzöm	győzöd	győzi	győzzük	győzitek	győzik
			2nd obj	győzlek
		past	indef.	győztem	győztél	győzött	győztünk	győztetek	győztek
			def.	győztem	győzted	győzte	győztük	győztétek	győzték
			2nd obj	győztelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. győzni fog.
archaic preterite		indef.	győzék	győzél	győze	győzénk	győzétek	győzének
		def.	győzém	győzéd	győzé	győzénk	győzétek	győzék
		2nd obj	győzélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. győz vala, győzött vala/volt.
archaic future	indef.	győzendek	győzendesz	győzend	győzendünk	győzendetek	győzendenek
	def.	győzendem	győzended	győzendi	győzendjük	győzenditek	győzendik
	2nd obj	győzendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	győznék	győznél	győzne	győznénk	győznétek	győznének
		def.	győzném	győznéd	győzné	győznénk (or győznők)	győznétek	győznék
		2nd obj	győznélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. győzött volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	győzzek	győzz or győzzél	győzzön	győzzünk	győzzetek	győzzenek
			def.	győzzem	győzd or győzzed	győzze	győzzük	győzzétek	győzzék
			2nd obj	győzzelek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. győzött légyen
infinitive	győzni		győznöm	győznöd	győznie	győznünk	győznötök	győzniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	győzés		győző	győzött	győzendő	győzve (győzvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

Potential conjugation of győz

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	győzhetek	győzhetsz	győzhet	győzhetünk	győzhettek	győzhetnek
			def.	győzhetem	győzheted	győzheti	győzhetjük	győzhetitek	győzhetik
			2nd obj	győzhetlek
		past	indef.	győzhettem	győzhettél	győzhetett	győzhettünk	győzhettetek	győzhettek
			def.	győzhettem	győzhetted	győzhette	győzhettük	győzhettétek	győzhették
			2nd obj	győzhettelek
archaic preterite		indef.	győzheték	győzhetél	győzhete	győzheténk	győzhetétek	győzhetének
		def.	győzhetém	győzhetéd	győzheté	győzheténk	győzhetétek	győzheték
		2nd obj	győzhetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. győzhet vala, győzhetett vala/volt.
archaic future	indef.	győzhetendek or győzandhatok	győzhetendesz or győzandhatsz	győzhetend or győzandhat	győzhetendünk or győzandhatunk	győzhetendetek or győzandhattok	győzhetendenek or győzandhatnak
	def.	győzhetendem or győzandhatom	győzhetended or győzandhatod	győzhetendi or győzandhatja	győzhetendjük or győzandhatjuk	győzhetenditek or győzandhatjátok	győzhetendik or győzandhatják
	2nd obj	győzhetendelek or győzandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	győzhetnék	győzhetnél	győzhetne	győzhetnénk	győzhetnétek	győzhetnének
		def.	győzhetném	győzhetnéd	győzhetné	győzhetnénk (or győzhetnők)	győzhetnétek	győzhetnék
		2nd obj	győzhetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. győzhetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	győzhessek	győzhess or győzhessél	győzhessen	győzhessünk	győzhessetek	győzhessenek
			def.	győzhessem	győzhesd or győzhessed	győzhesse	győzhessük	győzhessétek	győzhessék
			2nd obj	győzhesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. győzhetett légyen
infinitive	(győzhetni)		(győzhetnem)	(győzhetned)	(győzhetnie)	(győzhetnünk)	(győzhetnetek)	(győzhetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	győzhető			győzhetetlen		(győzhetve / győzhetvén)

Derived terms

• győzelem
• győzhetetlen
• győzködik
• győztes

(With verbal prefixes):

• legyőz
• meggyőz

Further reading

• győz in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.