gyümölcs

Hungarian

Etymology

From Old Hungarian gyimilcs, borrowed from an Oghur language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries), from Proto-Turkic *yẹ̄miĺč (“fruit”). Cognates include Bashkir емеш (yemeş), Chuvash ҫимӗҫ (śimĕś).

Pronunciation

IPA^(key): [ˈɟymølt͡ʃ]
Audio: (file)
Hyphenation: gyü‧mölcs
Rhymes: -ølt͡ʃ

Noun

gyümölcs (plural gyümölcsök)

(botany) fruit
fruit (an end result, effect, or consequence; advantageous or disadvantageous result)

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	gyümölcs	gyümölcsök
accusative	gyümölcsöt	gyümölcsöket
dative	gyümölcsnek	gyümölcsöknek
instrumental	gyümölccsel	gyümölcsökkel
causal-final	gyümölcsért	gyümölcsökért
translative	gyümölccsé	gyümölcsökké
terminative	gyümölcsig	gyümölcsökig
essive-formal	gyümölcsként	gyümölcsökként
essive-modal	—	—
inessive	gyümölcsben	gyümölcsökben
superessive	gyümölcsön	gyümölcsökön
adessive	gyümölcsnél	gyümölcsöknél
illative	gyümölcsbe	gyümölcsökbe
sublative	gyümölcsre	gyümölcsökre
allative	gyümölcshöz	gyümölcsökhöz
elative	gyümölcsből	gyümölcsökből
delative	gyümölcsről	gyümölcsökről
ablative	gyümölcstől	gyümölcsöktől
non-attributive possessive - singular	gyümölcsé	gyümölcsöké
non-attributive possessive - plural	gyümölcséi	gyümölcsökéi

Possessive forms of gyümölcs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gyümölcsöm	gyümölcseim
2nd person sing.	gyümölcsöd	gyümölcseid
3rd person sing.	gyümölcse	gyümölcsei
1st person plural	gyümölcsünk	gyümölcseink
2nd person plural	gyümölcsötök	gyümölcseitek
3rd person plural	gyümölcsük	gyümölcseik

Derived terms

Compound words with this term at the beginning

Compound words with this term at the end

Expressions

a tiltott gyümölcs mindig édesebb